8 acessos
Az élet csak téboly kertje
Hol a magány talán túl könnyu már
S hol, ha minden veszve
Az a szabadság
Többet, mást nem is vágyok
Legyen gyors, egyszeru, sivár
A semmibol
A semmin át
Egy elpocsékolt élet lángja
Csak újabb gyertya egy vak világba
Mely elárulná a korát
A láng, mit senki sem lát
Oly rég már csak ezt vártuk
Hogy oltsuk szomjunk, vágyunk
S ha fáznánk melegít még
A láng, mit senki sem lát
A hidak már tuzben állnak
Mögöttük megturt pusztaság
Mit, ha elfeledsz is
Ne hidd, hogy megbocsát
S majd, ha szürkül - fénytol óvva
Végül megkísért talán
Hogy boldogságod
Börtönöd csupán
A lét csak téboly kertje
Magányos béklyó önmagán
Bár a végcél nincs feledve
Nincs hit továbblépni már
...menni már
A semmibol
A semmin át
Menekülj
Mielott látnád mit feledtél
Menekülj
Mielott látnád mivé vált
S bár az ido mindent torzít
Ne hidd, hogy megbocsát
S a végén
Ahogy az éj majd átölel
Túl késo lesz belátni
Hogy a tiszta forrást
Mint veszítjük
Miért veszítjük el